Kolozsváron születtem 1944-ben, a világháború zajában, amikor ez a kincses város Magyarország része volt. Nyolcadik osztályos voltam Marosvásárhelyen 1959-ben, amikor a könyvesboltban találtam egy könyvecskét: „Tanulj fényképezni” címmel. Ez volt a kezdet, amelyből egy életre szóló szenvedély következett. Autodidakta vagyok, soha nem volt a közelemben egy olyan szaki akitől tanulhattam volna, viszont nekem sikerült több kollégát nemzetközi szintre emelni. 1961 óta a Hunyad megyei Vulkánban élek, ez egy szénbányászatáról ismert iparvidék. Mielőtt ide kerültem, voltak itt fotós csoportosulások a lakosság elit rétegéből, orvosok, jogászok, mérnökök, stb. Próbálkoztak külföldi kiállításokon szerepelni de sikertelenül és a kiábrándult társaság szétbomlott. Megpróbáltam magam mellé sorakoztatni őket, először megalapítottam az "Electron" fotóklubbot Vulkánban 1975-ben. és a Zsíl Völgye "Cristal" fotóklubbját 1976-ban Petrozsényban. Első szereplésem országos rangú fotóművészeti kiállításon Kolozsváron volt 1975-ben ahol a "Mary" című képem volt kiállítva. 1978-ban a "Cristal" fotóklubbot átköltöztettük Lupényba és itt rendeztük meg az első országos rangú Biennálénkat, amelyet hat ízben sikerült megrendezni a rendszerváltásig. 1979-1985 között rendeztem hat ízben országos rangú fotóművészeti kiállítást Vulkánban, *Fotófolklor* címmel és Déván 1980-ban "Energom" cimmel.
1977 óta tagja vagyok a Fotóművészek Romániai Szövetségének (AAFR), jelenleg tiszteletbeli tagja: Hon.AAFR. 1977-ben szerepeltem először nemzetközi fotóművészeti kiállításon Bukarestben három kiállított képpel. A következő Buenos Airesben volt 1980-ban, ez megnyitotta a külföldi szerepléseim listáját, amely napjainkig: 5 kontinens sok országában, több mint 250 nemzetközi kiállításon 1241 kiállított felvételig jutott, amelyek közzül 93 díjazva volt (31 belföldön és 62 külföldön) . A Fotóművészek Világszövetségétől (FIAP) 2017-ben a Nemzetközi Fotóművész: AFIAP címet és 2018-ban a Nemzetközi Kiváló Fotóművész EFIAP címet kaptam. Ezekre jogos voltam 1985 és 1986-ban, de a valuta szigorlat miatt nem kaphattam meg, mert a dossziéhez szükséges volt 10DM nyugatnémet márkát csatolni. Ez a kiábrándító nemtörődömség egy nemzetközileg elismert fotóművész iránt és az országos rangú kiállítások rendezési költségeinek 90%-át saját zsebből kellett álljam, mert nem támogattak az önkormányzatok, olyan mértékben érintettek, hogy ezután 30 éven keresztűl 2016-ig nem küldtem képeket kiállításokra, sem belföre, sem külföldre. Ezalatt csupán egyéni kiűllításaim voltak belföldön és Magyarországon. A digitális fotográfia megjelenése után úgy döntöttem, hogy elfelejtem a múlt sérelmeit és miután átcseréltem a fotófelszerelésem digitálisra, 2016-ban kezdtem ismét szerepelni nemzetközi kiállításokon és így kaphattam meg az egykor elmaradt címeket: AFIAP és EFIAP. A nemzetközi szereplésem tovább folytatódott és 2022-ben megkaptam az EFIAP/b (Nemzetközi Kiváló Fotóművész - Bronz Fokozat) és 2023-ban az EFIAP/s (Nemzetközi Kiváló Fotóművész - Ezüst Fokozat) címeket. Vulkán város díszpolgára vagyok 2014-től. Egyéni kiállításaim voltak Románia több városában, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. 2023-ban a fotóművészetbeni alkotó tevékenységem 50 éves jubileuma: (1973-2023) alkalmából három egyéni kiállítást rendeztem a Zsíl Völgye három városában: Lupény, Petrozsény és Vulkánban, amelyeken bemutatásra került az életmű albumom: "A Szenvedély Árnyalatai" cimmel. 2024 február 1-én Marosvásárhelyen, (ahol 65 évvel ezelőtt találkoztam a fotográfiával) volt egyéni kiállításom megnyitója: "A Nő az Örök Rejtély" címmel, ugyanitt került bemutatásra az új albumom ugyanezzel a cimmel.
Írtam egyszer egy mottót az életre szóló szenvedélyemről:
*Fénysugárból bitbe rejtem az árnyat, Formát sejt a pillanat,
Arcok, harcok, élmény, érzés, öröm, bánat
Mindörökre megmarad.*