Rosta András

Tizenéves koromban egy újságíró, riportfotós nyári táborban találkoztam először a fotográfiával. Az eredeti küldetésem az volt, hogy a húgomra vigyázzak a tábornapok során, ugyanakkor már nagyon szerettem volna megtanulni apám Fed gépének a használatát, így kerültem a riportfotós csoportba. A terepmunkákat a laborálás követte. A halovány vörös fény, a vegyszerek illata, a fehér papíron lassan megjelenő fotó egycsapásra elragadta a szívem.

Diákéveim alatt tagja voltam a Diákújságírók Országos Egyesületének. Fotóim és írásaim főleg a helyi folyóiratokban jelentek meg.
A középiskolai tanulmányaim befejeztével sajnos a fotográfia időszaka 10 évig szünetelt az életemben. Mire hobbi szinten újra fényképezni kezdtem a kétezres évek végén, már javában tombolt a digitális korszak, így el kellett sajátítanom a modern technikák használatát.

2012 óta foglalkozok ismét komolyabban a fotográfiával. Elsősorban az embert szeretem fotózni, ezen belül is a lélek kivetülései foglalkoztatnak. Az őszinte emberi érzelmek megörökítésére törekszem. Ebben nagy segítséget jelen számomra, hogy szakmámat tekintve gyógypedagógiai segítő munkatárs képesítésem van. A munkámhoz elengedhetetlen volt az empátia és az érzelmi ráhangolódás. Az emberi érzések megragadásán túl azok a témák érdekelnek, amelyeket verseim, rövid prózáim, írásaim mellé akár valamilyen elvont jelentéssel felruházva társíthatok.

2018-ban csatlakoztam az Óbuda Fotóklub Egyesülethez Koncz Dezső elnök meghívására. Az utóbbi években rendszeresen jutottak el fotóim az Óbuda Fotóklub kiállításaira. Így került a publikum elé a Ritmus című fotóm, ami 2018. június 22-től volt látható az Óbudai Nyár fesztiválsorozat keretein belül. Ezt követően a fotóklub 2018. december 8-án kezdődő kiállítására is beválogatásra került két portrém. Igazi megtiszteltetés volt számomra, hogy a fotóklub 50. éves jubileumi fotóalbumában is kaptam két oldalnyi felületet a bemutatkozásra. Rendkívüli megtiszteltetés volt számomra, hogy ebben a kiadványban megannyi elismert fotográfussal és Keleti Évával egy albumban jelenhettek meg a munkáim. Az 50. éves jubileumot egy nagyszabású kiállítás koronázta meg, aminek a nyitó ünnepéje 2019. június 20-án volt. Itt került kiállításra a Nehéz lépés című fotóm. Még ebben az évben került bemutatásra a fotóklub decemberi kiállításán az Underground című képem.

Bár tervezem, hogy nemzetközi szinten is megmérettessem a fotóimat, idáig erre nem volt sok lehetőségem. 2015-ben hirdetett pályázatot a The Spirit of Art művészeti oldal, ezen belül is a The Spirit of Art Human Rights. Több ezer fotóból került kiválasztásra a legjobb 100 kép közé A koldus asszony című fotóm. Ebből a legjobb 100 képből internetes katalógus is készült. 2018-ban a 95th Scottish Salon-ra küldtem képet, ahol az At Peep of Day című fotóm elfogadásra került. Pályázati szinten az eddigi legnagyobb sikert a 2020-as 8. Perlensis fotópályázat hozta meg, ahol A múlt jelene című fotómmal Perlensis Oklevelet nyertem.

2018-ban fotográfus OKJ képesítést szereztem és azóta aktívan tevékenykedek alkalmazott fotográfusként. Állandó megbízóim sorában többek között olyanokat tudhatok, mint Krajcsó Bence a népművészet ifjú mestere, Czubor Collection, No1. Barber Saloon láncolat. 2019-ben a Viltrox hazai importőre felkért a márka nagykövetének, így a Viltrox termékeivel készült fotóim rendszeresen megjelennek a cég marketing anyagaiban. 2019 októberétől a Záridő online fotós magazin szerkesztőjeként dolgozok. 2021-ben felkérést kaptam, hogy csatlakozzak az Olympus nagyköveteihez.