Fejér Zoltán György

Fejér Zoltán György 1951-ben született Budapesten. 1967-ben kezdett el érdeklődni a fényképezés alkotó módozatai iránt. Fotói 1968 óta szerepelnek hazai országos-, és 1970 óta külföldön megrendezett nemzetközi fotókiállításokon, amelyeken eddig 24 díjat nyert. Saját képeit 1972-2021 között 20 önálló kiállításon mutatta be; továbbá több fotótörténeti tárlat kurátoraként is tevékenykedett. Ma már legendásnak mondott helyeken rendezett önálló fotókiállítást képeiből: a Ferencvárosi Pincetetárlaton, 1972 szeptemberében és a Fiatal Művészek Klubjában, 1974 áprilisában.

1988-ban tette közzé művészportréit a Váci Könyvtárban, mely tárlatnak az óta Budapesten négy részben változtatott tartalmú bemutatóját láthatta a közönség. Ezek között a Művészeti Alap Duna Galériájában 1990-ben megrendezett „Acmások és mások” című anyag ötvenhárom képe adta a téma legnagyobb keresztmetszetét.

Gimnáziumi érettségi után a Fővárosi Fotó Vállalatnál, 1969-től 1982-ig fotóriporterként, majd 1982-1984-ig a Budapesti Fényképész Szövetkezet Reklámfotó stúdiója vezetőjeként dolgozott.

1984-1993-ig a Képzőművészeti Kiadó naptárainak felelős szerkesztőjeként; majd 1993-tól szellemi szabadfoglalkozásúként tevékenykedett. Megszűnéséig tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Képzőművészeti tagozatának, de festményeinek kiállításon történő bemutatását nem erőltette. 1989-ben felvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, ahol 2011-ben megkapta az Életmű-díjat. 2007-ben többekkel megalapította a Magyar Fotótörténeti Társaságot.  Fotótechnika-történeti és fotótörténeti kutatásait négyszáznál több, nyomtatásban megjelent cikkben és 12 könyvben publikálta. A Fotóművészet című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, ahol 1995 óta minden számban publikált egy vagy két írást. 20 éve közöl kiállításokról, árverésekről beszámolókat a Műértő című műkereskedelmi-, és gyűjtői folyóiratban.

1999-ben megírta a fényképész szakma Fotótörténeti tankönyvének fotótechnika-történeti részét, mellyel a műfajt végleg elhelyezte az érdeklődés palettáján. 2003-ban közreadta Dulovits Jenő életrajzát; majd egy kötetben dr. Bárány Nándor fotóművészeti munkásságát ismertette. A magyar fényképezőgép-tervezés, gyártás történetét levéltári kutatásai alapján először 2000-ben, egy angol-német nyelvű könyvben publikálta. A 2019-ben megjelent, képet nem is tartalmazó, magyar nyelvű bővített, átdolgozott változat már egy 428 oldalas vaskos kötet lett. Ezzel a szerző tudományos alapokra helyezte a magyar fotótechnika-történetírást, amely korábban csak újságcikkek és 1-1 (gyűjtési) részterületet tartalmazó kötetek formájában létezett.

Jelentős fényképezési és szakírói munkássága alapján Fejér Zoltán Györgyöt 2016-ban a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tiszteletbeli tagjává választotta.

Fotói tizenöt hazai közgyűjteményben és hét ország tizennégy múzeumában találhatók meg. Ezek között olyan jelentős Múzeumok, Gyűjtemények vannak, mint a Bibliothéque Nationale és a Maison Européenne de la Photographie (mindkettő Párizsban); a Ludwig Múzeum Kölnben; a Museum für Photographie Braunschweigben; a Finlands Fotografiska Múzeum Helsinkiben, a Musée de la Photographie Charleroiban és a Yokohama Museum of Art Japánban.

Fejér Zoltán György 1971 óta tudatosan használ száz éves eszközöket, melyek felhasználásával készített fotóiból négy kiállítást rendezett és számos előadást tartott. 2006 óta a korábbiaknál még szisztematikusabban készít archaikus technikájú, régies fényképeket, melyekből eddig Vácott két, Budapesten négy kiállítást rendezett. Az 2019-es és 2021-es tárlatain már a festészet és a fényképezés összekapcsolásának módozatait is bemutatta. Ezzel az alkotó a két képkészítési módozat közelítésében, együttes felhasználásában jelentős eredményt ért el.